Megígértem, hogy folytatom az „Érzéseket”. Gondban vagyok, mert nehezen tudom magam kifejezni. Én festő vagyok, lefesteni tudom amit érzek. Ő pedig író. Annyira jól tudja kifejezni magát, amit csak irigyelni tudok (a szó legjobb értelmében) és csodálni. Ott hagytam abba, hogy elvezetett a megoldáshoz. „Hogy te is hozzáírhatsz egy sort... " (Walt Whitman)

Ez a megoldás, amire csak egy másik idézettel tudok válaszolni: „Jelet hagyni, mint bicska vágta seb
A fa eleven húsában.
Megmaradni a mérhetetlen
Föl-nem-fogható végtelenben.
 
Lélek maradni; fény az éjben,
Hogy látva-lássák miért éltem.
 
Minden dologban olyan jelet hagyni,
Ami engem tükrözhet.
Elvégezni csak én tudhatom,
S megmaradni is jelként abban.”
 
No nehogy félre értse valaki, itt nem valami búcsúzkodásról van szó, meg feladásról. Ez csak egy idézet, ráadásul ciki, de nem t’om kitől. Örülnék, ha valaki segítene. Arról van szó, hogy megtaláljuk létünk értelmét, ami nem más, mint az ALKOTÁS! Isten megalkotta az embert a saját képmására, ezzel magadva a lehetőséget, hogy mi is képesek legyünk alkotni. És ha alkotunk, részesei leszünk egy örök körforgásnak. Ki lefesti, ki leírja. A kimodott szónak súlya van, hátmég a leírtnak, mert a szó elszáll az írás megmarad. Létre hoztunk egy blogot, ami része lesz az „internet történelemnek”, De ha nem is kerül be a történelembe, biztos eljutott már jónéhány emberhez. Ez így vagy úgy, de hatással lesz RÁD is, olvasóra.
Szerző: adenocarcinoma  2009.06.04. 22:26 Szólj hozzá!

Címkék: folytatás érzések

A bejegyzés trackback címe:

https://adenocarcinoma.blog.hu/api/trackback/id/tr11164407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása