1. nap
 
Kilencre kell a korházba menni… nem mondhatnám, hogy jól aludtam de a semminél azért többet. Még jó, hogy a gyerekeket hazavittük a nagyszülőkhöz, a nagyobbik zarándokútra megy a nagyanyával, no nem messzire, Máriazell- be busszal…
A kicsi meg majd a nagyapját boldogítja… jobb ez így…
A feleségem mindent összepakolt én meg morgolódtam… „Szerinted még ehetek?” Kérdeztem kedvesem „A fene tudja, nem mondták…”
„Mindegy, úgy is csak holnap műtenek.” - mondom és sütöttem egy kis tojásos rizst.
Reggeli után azonnal indultunk… nem szeretek késni sehonnan… megnéztem a papírt… Hova is kell menni? Ja ugyanoda, ahol a múlt héten a Tanár úr megvizsgált… Ok megvan minden… akkor indulás… Fél kilenckor már ott ültünk a rendelő ajtaja előtt… Vártuk a sorunkat… Fél tízkor adtam oda a papíromat. Tízkor hívtak be. egy nagy darab orvos fogadott, azt mondta megvizsgál… megírta a papírokat, ezzel kell a hotelbe menni (ezt a hülyeséget? Vajon miért hívják hotelnek?) jelentkeztünk az osztályon 11-kor már az ágyam mellett karoltam át feleségem és emlékszem azt mondtam: „Nyugi nem lesz semmi baj…”
Jött a nővérke, kérdezte ettem-e? és már hozta is a hashajtót… jó kis keserűvíz… jött is belőlem rendesen… a fenekemen pisiltem. Éjfélig minél több folyadékot, igyon, de aztán már semmit… délben ebéd. Kaptam egy húslevesszerű valamit, ami „csak húslé” „folyadéknak számít” mindegy az is kijött. Közben vért vettek és hozzájárultam hogy bekerüljek egy „study”- ba. Ez olyan esettanulmány szerű akármi… egy cég szponzorálja és olyan vizsgálatokat is elvégeznek, amit egyébként az OEP nem támogatna… hozzájárultam a centrál vénás katéterhez meg az EDA-kanülhöz is… hogy mik ezek hát az altatásnál fájdalomcsillapításnál lényeges dolgok…
Aztán jött egy hölgy és megkérdezte, hogy tudnék-e segíteni, mivel holnap vizsga lesz a nővéreknek, és ha beleegyeznék én lennék az egyik tétel… ok semmi vész… simán… úgyis csak harmadik leszek a műtőben, ami azt jelenti, 11-re kerül rám a sor… addig sem leszek egyedül, hogy vért is vesznek? Ugyan kit érdekel! A vizsgadarab nem nyavalyog…
Aztán jött egy srác azt monda erre járt megkérdezte „Maga a gastrectomiás?” Mondom: „Aha” rendben, akkor leborotválom, legalább nem kell holnap…” Na ezen is túl vagyunk… gondoltam… de ezzel még nem volt vége a napnak… sétálgatok, járkálgatok a folyóson jön valaki megkérdezi ma már sokadszor, maga a totál gyomros? Mert mit szólna, ha ma beraknánk az EDA-kanült? Rajtam nem múlik… rakjuk, vagyis hát rakják, mert hát én ugye ehhez nem értek, nincs benne pedagógia… odamegyek a nővérpulthoz a nővérke kezembe adja a szereléket, ezzel kéne a műtőkhöz menni ott már tudni, várni fogják csak mutassa meg valakinek… lemegyek nem nagy cucc két emelettel lejjebb van, ide hoznak holnap is… kell a helyismeret… asszimilálódom…
Lemegyek, mutatom miért jöttem. A kedves szőke hajú doktornő elfehéredik, majd azt mondja ezek nem normálisak… leküldenek egy gastrectomiást gyalog… Azonnal vissza az osztályra és majd letolják az ágyával együtt ez nem játék ezt tesztelni is kell! Aha mondom és nem vártam a liftre, visszamentem a lépcsőn. A nővérpultnál mondom a nővérkének mi történt, azt mondja akkor feküdjön majd szólok valakinek… visszafeküdtem és akkor kezdtem el érezni, hogy baj van… ez már tényleg nem játék… jött értem a betegtologató ember, le kellett meztelenre vetkőznöm és letolt oda ahol az előbb voltam… átfeküdtem az ottani ágyra… és betoltak az előtérbe, hát mit mondjak? Be voltam szarva rendesen, most mi lesz? (Szégyen, hogy a nevekre nem emlékszem ezért aztán elnézést is kell kérjek mindenkitől aki ott volt, és talán ezt olvassa) volt ott egy lány, szidta a rendszert, mert nem tudott rendesen nyomtatni, mondom felkelek és beállítom… biztos tudnék segíteni… szegényeknek kétoldalasan kell nyomtatni… fő a takarékosság (ja jut is eszembe, tudjátok miért füstöl a korház kéménye? Hát, mert ott fő az egészség…) Aztán eszembe jutott, hogy jobb, ha nem kelek fel hiszen egy szál micsodában érdekes lenne nyomtatót beállítani…
Behelyezni egy EDA-kanült nem nagy dolog… de nálam igen… úgy féltem… senki nem tudná megmondani mitől? Nem jár fájdalommal, csak ülni kell előreejtett vállakkal… hát nekem úgy leesett a vérnyomásom, hogy el kellett feküdnöm… még kétszer próbáltuk / próbálták meg ülve, majd jött a mentő ötlet, hiszen ezt oldalt fekve is lehet… úgy már sikerült. Aztán, tesztelték és - ha már úgy is ott voltam - berakták a centrál vénás kanült is… azt mondták még felkelhetek, de már ne zuhanyozzak… jött a beteghordó átültem az ágyamra visszatolt az osztályra.
Emlékszem már sötét volt felkeltem odamentem az ablakoz, néztem a város fényeit és előtört belőlem a zokogás…
 
Szerző: adenocarcinoma  2009.06.15. 19:08 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://adenocarcinoma.blog.hu/api/trackback/id/tr741187246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása