Rájöttem, minden igyekezetem ellenére sem tudom megfelelő sorrendbe leírni, hogy mi, és hogyan történt…

Összefolynak a napok, nem emlékszem szinte semmire… hihetetlen… a 6 órás műtét után az intenzívre vittek nem nagyon akaródzott lélegeznem, úgyhogy lélegeztető gépre tettek. Másnap vagyis csütörtökön levittek az ÁSO-ra (Általános Sebészeti Osztály) az intenzív osztályon való létről csak arra emlékszem amikor leszedtek a lélegeztető gépről és a doki azt mondja, hogy nem ért vele egyet, de hát ez van, vissza kell mennem az osztályra, ott akkor valakinek megemlítettem ezt a blogot…

Egy Tomi nevű srác tolt fel és tett át az ágyamba, mert felkelni azt még rohadtul nem tudtam. A műtő a negyediken intenzív az ötödiken az ÁSO a hatodikon van… (a patológia meg a pincében, úgyhogy addig, amíg felfelé viszik az embert addig nincs baj) nehéz eset vagyok 95 kg a műtét előtt most meg a fene tudja mennyi, minden tiszteletem a Tomi gyereké aki azt az élő súlyt átemelte a másik ágyba…

A feleségem mesélte, hogy volt látogatni, de nem is emlékszem… csak arra, hogy borzasztó éjszakám volt nem voltam teljesen magamnál fel akartam kelni… mondták hogy nyugi, van katéterem… lefogtak… össze–vissza karmoltam a vállamat… aztán megoldották, lekötötték a kezeimet, hogy ne tegyek kárt magamban…

küzdhettem rendesen…