Csütörtök

Semmi említésre méltó nem történt, ha csak az nem, hogy engedélyeztek egy bögre teát.

Jött egy dietetikus nővérke… (megkérdezte, hogy vagyok? Mondtam neki, hogy összeszorul a gyomrom arra a tudatra, hogy nekem olyan nincsen…) szóval azt mondta, hogy majd hoz egy étrendet, hogy mi mindent ehetek, de nem könnyű ilyent összeállítani…

Megígértem, hogy majd segítek neki, hiszen a mai naptól a gépem is itt van velem, és tudok írni, szétnézek majd étrend dolgában német és angol oldalakon… (szomorúan tapasztaltam, hogy ott se nagyon talál az ember semmit.)

Péntek

Már három bögrényi teát tolhatok az arcomba… ja és este bejöttek anyósomék látogatóba, a kisebbik lányomat elviszik magukkal nyaralni, merthogy nem nagyon értené még hat évesen, hogy nem szabad apa hasán ugrálni…

Ha minden jól megy, hamarosan mehetek haza… felkeltem, és kimentem hozzájuk az előtérbe… hát igen… csövek nélkül azért már könnyebben mozog az ember…

Anyósom azt mondta, hogy „örülök, hogy így látlak…” előtört belőlem a szokásos cinizmusom… „ÍGY mama?” Szegény teljesen zavarba jött… nem úgy értette… mondtam hogy viccnek szántam…

Szombat

Korlátlan italfogyasztás… annyi folyadékot ihatok, amennyit csak akarok…

Megint jött a dietetikus nővér, hozott egy A4-es lapot, mindösszesen másfél oldal, hogy mit ehetek, és hogy mit NEM ehetek, és csak annyit fűzött hozzá a dologhoz, hogy úgy is mindent magamnak kell megtapasztalnom, Hát ez van… majd megtapasztalom… ha hányok, vagy ha megy a hasam akkor olyant többet nem nyelek le… délben a feleségem finom házi húslevest hozott (az csak folyadék)

Itt volt a Tanár Úr is, mondta, hogy az adjunktus úr fog majd hazaengedni… megnézte a sebet elindította a varratokat, mert Ő szabira megy négy hétre… még jó, hogy előtte azért megszerelt… na de mi a fenét jelent az hogy elindítani egy varratot? Majd megtudom ezt is…

Délután a folyosón sétálgatva a nővérpultba megláttam az adjunktus urat (dokit) mondom neki, hogy örvendek, meg hogy ő fog majd hazaengedni és elképzelhető hogy már holnap? Na azért ne együk olyan forrón azt a kását, mert azt azért tudnia kell, hogy még nyugaton is a „nagyobb korházakban 10%-nál műtét után előfordulnak komplikációk… „a francba” gondolom, de válasznak csak annyit mondtam én azért bízok a TanárÚr kezeiben… hát abban bízhat is mondja Ő…

Vasárnap

Hurrá ehetek… na azért érdekes volt a dolog, mert reggelire az egyik nővérke adott nekem egy banános ízesítésű tápkaját, majd jött a másik és elvitte, mert hogy olyant még nem szabad, mert tejes és majd ő utánanéz… aztán kis idő múlva visszahozta, hogy mégis lehet, megkérdezte… még jó hogy egyetértenek… azért megkérdeztem, hogy van e arra lehetőség, hogy egy fél zsemlét vagy egy szelet kenyeret egyek ehhez a tápturmixhoz? Azt nem, de háztartási kekszet azt kaphat, úgyhogy azzal ettem meg a két decis tápkaja felét…

Délbe kedvesem össze turmixolta a tegnapi húslevesből a krumplit meg a zöldséget, és azt ebédeltem. A nagyobbik lányom csak nézte, hogy apa hogy tömi magába a pépes kajátJ…

Holnap lehet már otthon ebédelek.

Hétfő (2009 június 15)

Eljött végre a nagy nap, elvitték az ágy végéből a kórlapot azt mondták megírják a zárójelentést, és mehetek haza… bejött a feleségem, összepakoltunk és ő levitt mindent a kocsihoz…

Közben, jött az adjunktus, nem szedte le a kötés csak rákukucskált alul meg felül én mondtam, hogy a TanárÚr már elindította a varratokat… azt monda, hogy majd a jövő héten jöjjek vissza kontrollra, és a holnaptól már zuhanyozhatok, a varratokat meg majd szépen kiszedi magának… Csak néztem egy nagyot, de nem szóltam…

 magamnak? Hát biztos ezek szépen darabokba kijönnek… mindegy… majd meglátjuk…

A dokit aki reggel elvitte a kórlapot régről ismerem, nála tanultam két éve anatómiát, megadta a telefonszámát, majd felhívom ha gond van…

Aztán csak várni kellett, közben hoztak egy srácot, Gábornak hívják 22 éves favágó, és kilyukadt a gyomra… azonnal műteni kell, egy perforált gyomor nem egy életbiztosítás…

Vigasztaltam, hogy nyugi minden rendben lesz, látod még én is élek… segítettem neki meztelenre vetkőzni, merthogy a műtőbe úgy kell menni… szegény srác borzalmas fájdalmai voltak. Kapott algópirint antibiotikumot infuziós folyadékot…

Aztán eltolták a műtőbe nekünk meg szolt a Titkárnő, hogy kész a zárójelentés, a feleségem átvette, aztán elköszöntünk, irány a lift… aztán az autó… kapaszkodtam rendesen, minden kátyúnál összerezzen az ember… itthon lefeküdtem és elaludtam…