A legutóbbi kemó rendesen hazavágott, olyan hangulatváltozásaim vannak hogy még…
Az egyik percben röhögök magamon, no meg azon, akit a tükörben látok… (elég vicces a figura, lóg rajta a ruha…) a másik pillanatban meg sírok, mint egy taknyos gyerek…
Mi értelme van ennek az egésznek?
A családom egész jól elvisel, hisz szeretnek…
Rájöttem: Magammal van gondom. Ezen segíteni kell! Ezért el is mentem magamat meglátogatni, de nem voltam otthon, ezen igen elszomorodtam, rögtön haza is jöttem. Azzal vigasztalódtam, hogy legalább egy jót kirándultam…
Mostanában sokat jár az eszembe az egyik ismerősöm skizofrén betegének mondása: „tudja tanár úr velem az a baj, hogy én sosem vagyok ott, ahol valami fontos történik velem…” Egyre jobban azt hiszem, hogy velem is ez lehet a baj…
Én meg a rákom… ákom-bákom utálom a rákom…
Jól van na, azért nem kell megijedni nem olyan tragikus a helyzet… - vigasztaltam magam a minap, mikor felértünk Pestre a kemóra, - és jól oldalba hánytam a korház épületét.
Még kemó előtt voltunk talpmasszőrnél… a feleségem rábeszélt a tutira… azt mondta, ki kell próbálni, menjünk el állapotfelmérésre, aztán ha úgy érzem, csak egy kicsit is segít akkor már jó lesz. Nem hiszek az ilyesmiben (Na jó ez így nem igaz, okleveles gyógy-masszőr is vagyok, hiszek az érintés erejében, hiszem, hogy rengeteg ismeretlen dolog működik az emberben, de az ilyen megnyomkodom a talpát oszt megmondom, „70%-on működik a teste” elméleteket nem tudom magamévá tenni).
Azt tanácsolta a hölgy, aki a talpamról az állapotom felmérte, hogy ne egyek húst, meg semmi állati eredetűt…
Hát ez állati… nekem természetemnél fogva gumós zápfogaim vannak, ebből arra következtetek, hogy mindenevő vagyok… persze más lenne a helyzet, ha tarajos, vagy redős zápfogaim lennének… különben meg örülök, hogy vannak fogaim… és hogy egyáltalán tudok enni… (tegnap pl. töltött káposztát… hm… és milyen finom volt… és még jól is esett! de aztán elállt… csak a szél fújt…)
Különben meg hiteltelennek tartok egy olyan embert, aki az egészségről beszél, oszt ott figyel a doboz cigi a köpenye zsebében. Úgyhogy mondtam is az én kis feleségemnek, hogy szerintem ez a módszer csak annak használ, aki hisz benne, és mivel az én esetemben ez nem áll fent így ne jöjjünk többet… na hát ennyit erről az alternatív gyógymódról.
Lehet más lenne a véleményem, ha megfogja a talpam és az mondja: „jé, hát magának meg nincsen gyomra…” ???
Utolsó kommentek