Érdekes, mindig azt hallom gondolkozunk pozitívan, és most mégis egy negatív dolognak örül az ember. Úgy néz ki, még megmaradok egy darabig. Kéjhömpöly. Szóval a hónom alatt lévő nyirokcsomó nem tartalmaz kóros elváltozást, csak úgy gondolt egyet és hipp-hopp megduzzadt! Reggel elvittük a gyerekeket a suliba aztán irány Pest, röpke két óra alatt értünk a kór->házba ott kb. egy órát vártunk a jó hírre. Legközelebb majd április végén megyek CT-re.

A hétvégén kirándult a család, elgurultunk Hajdúszoboszlóra, Ágneshez. A névdolog még mindig nem záródott le, kérte, hogy erről ne, „még” ne írjak, úgyhogy ezt tiszteletben tartom. Bár nagyon nehezemre esik, hiszen a véleményem továbbra sem változik, gazság, amit vele művelnek, és ugye a gazság köszönőviszonyban sincs az igazsággal, pedig ott is csak egy „i” betűnyi különbség van! Nem ő tehet erről, a kialakult helyzetről, mégis őt hozzák lehetetlen helyzetbe! Csupán azért mert ragaszkodik ahhoz a névhez, amit 1956 -ban között házassága óta visel, a magyar hivatalokban másként gondolkodnak. A hivatali számítógépes rendszerben nem olyan egyszerű egy „i” betűt törölni. Ezt értem, de akkor odaírni se lehetett volna szabad olyan egyszerűen! Ismétlem ebben mind János, mind Ágnes vétlenek ők Gyera néven házasodtak, ezt a nevet egyikük sem kívánta megváltoztatni, a névváltozásról, változtatásról nem tudtak, hivataltól semmilyen értesítést nem kaptak. Most mégis Ágnes issza meg a hivatal jogszerűtlen eljárásának keserű levét. Aki utoljára marad, csukja be az ajtót, ne maradjanak nyitott dolgok, az ember után. Ismertem barátomat, ha tudott volna róla, rendezte volna, de így ez a szélmalomharc a hivatalokkal Ágnesre maradt, akire a hivatal megpróbálja rányomni a Gyeraj - né nevet. Én már nem csak becsuknám azt az ajtót, hanem úgy be is vágnám, hogy egy életre megemlegetnék azok a hivatalnokok, akik ilyesmivel gyötörnek egy tisztességben, becsületben megőszült tanárnőt. Amennyire tudom, tartom Ágnesben a lelket, hiszem, hogy az igazságnak győznie kell! Ez csak idő kérdése, egy pillanatra sem gondolhat arra, hogy feladja, ki kell tartani, hiszen ha meghal, akkor már a Jó Isten sem tudna mit kezdeni az igazságtalan magyar bürokrácia idétlen hivatalnokaival.

Na de tényleg, erről, most még csak ennyit, a lényeg az, hogy jó volt ott lenni, Ágnest átölelni, (a múlt héten lett két hetes, 77). Természetesen Jánosnál is voltunk kint a temetőben. Elmondtam egy miatyánkot az ő lelki üdvéért, és a mi lelkünk megnyugvásáért. Jó volt ott lenni.

Az Agykontrollt ajánlotta az egyik ismerős, nem is tudom, én nem szeretem, ha kontrollált az elme, a gondolatok szárnyaljanak csak szabadon, persze, tudom, ezek a dolgok éppen erről szólnak, hogyan kontrolláljuk pozitív gondolatokkal az életünket. Ó mintha bármit is tehetnénk! Persze az embernek szabad akarata van, dönthet egy-két dologról de „vigyázatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok” (Máté 25:13) Szóval az ember sok mindent elképzelhet, alakítgatja az életét, ahogy tudja, de egy a vége. Éppen ezért ha az ember hittel él, akkor könnyebben el tudja viselni a létet. Van aki az agykontrollban hisz, van aki a Názáreti tanításában.

 

 

Szerző: adenocarcinoma  2010.02.25. 10:49 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://adenocarcinoma.blog.hu/api/trackback/id/tr771789009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása