Megfáztam, nagyon csúnyán elkapott, ledöntött a lábamról ez a dolog. Nincs hangom, folyik az orrom, fáj a torkom, meg minden… De csak azért is: Minden rendben van! Erős vagyok, nem hagyom magam! Mit nekem egy ilyen takonykor! Volt már nagyobb bajom is! Ugye milyen érdekes az ember? Ha bajban van, és még gondolkodni képes, mindig talál magának megnyugvást. Na? Ugye? Ugye, hogy ugye?

Az egészség olyan, mint a gazdagság. Amíg van, nem vesszük észre. Talán közhelynek számít, de tényleg az egészség a legnagyobb kincs. Míg nem történik valami, amin el kell gondolkodnunk, nem is törődünk vele.

Mi a gazdagság és a szegénység között a különbség? - kérdeztem tegnap János barátomat. Azt mondta: Nézzek ki az ablakon.
- No, mit látsz?
- Látom az utcát, a kocsmát, mindenki megy, nyüzsög. Látom a templomot, ellátni a temetőig.
- Azt hittem az ablaküveget látod. Nevetett „öreg” barátom.
- Ja, persze, hátha jobban belegondolok, azon keresztül látom a kinti létet.
- Aha, - mondta megnyugvással. - Most néz a tükörbe! És ott mit látsz?
- Magamat látom.
- Hm, a tükör is csak üveg. Tudod, van a hátoldalán egy vékony réteg, ami nem engedi, hogy átláss rajta, ez a kis különbség már elég, hogy csak magadat lásd, és már nem veszed észre az utcát, az embereket, a kocsmát, a templomot, a temetőt.
Viszont ha ügyes vagy, és úgy fordítod a tükrödet, és nem csak nézel, hanem tovább látsz az orrodnál, akkor mindezeket ott is észreveszed. Mindig jól nézz a tükörbe!

Hát így vagyok én ezzel, csak reménykedni tudok, hogy a náthától csillogó szemem, - lelkem tükre – nem csap be engem, és nem csak nézem tükröm, hanem látom benne az embereket, az utcát, a kocsmát, a templomot, meg a temetőt.