Nemrég a tesómmal kocsmában voltunk, beszélgettünk… volt ott egy zenegép… számomra múltat idéző zenélő szerkezet. Vurlicer, verkli szívből kell tekerni! Régebben, gyerekkorunkban még a bakelit lemezt játszotta le a gép, aztán jött a CD korong… most meg már ugye ez is digitális… egy fiatal srác pénzt dobott be… mondván „had jöjjön egy kis retro filling…” hm, neki retro, nekem meg nosztalgia… megszólalt egy régi új-hang a Neoton Familia - EGY KIS NYUGALMAT című száma...
Szeretek a templomban
járni. Nemcsak azért mert amikor az ember ott van, akkor jól érzi magát, hanem
mert érdekes emberekkel találkozik, beszélget. Szerdán „Rozika néni” a
templomőr érdekes életének röpke részletibe nyertem bepillantást, neki az élete…
nekem meg a múlt…
Hiszem, hogy az ilyen beszélgetések gyógyítják az ember
lelkét.
Nem csak adok, kapok is. Érdekes dolog ez a szeretet, az egyetlen olyan dolog a világon, amiből akármennyit ad az ember sosem fogy el, hanem csak gyarapodik.
„Szóval tudja Gábor,
amikor az oroszok elfoglalták Székesfehérvárt a tanácsházára egy hatalmas
Sztálin képet raktak, direkt nem azt mondtam ám, hogy akasztottak… meséli huncutul
mosolyogva Rozika néni az anekdotáját... de olyan nagy volt ám az a kép, mint
maga az épület. Egy piacozó parasztasszony megkérdezte az egyik arra járót:
- Mondja aranyoskám, kit ábrázol ez a kép? Tudja akkoriban még a falnak is füle
volt… és hát az emberek is a nyílt utcán - még itt vidéken is- falakat húztak
maguk köré… nem csoda hát hogy az ember így válaszolt:
- A néni nem ismeri fel a nagy bölcs vezetőnket, Sztálin elvtársat? Ő az a
hatalmas vezér, akinek segítségével ki tudtuk űzni a német megszállókat!
- Hú akkor tényleg nagy ember! Adja Isten, hogy segítségével ki tudjuk innen űzni
az Oroszokat is…”
Utolsó kommentek