Az ateista filozófia-professzor arról
beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a
Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő
párbeszéd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy
imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy
segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne
akkor jó Isten? Hmm?
A diák hallgat...
Prof: Erre nem tudsz választ adni,
ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a
világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
A diák nem válaszol...
Prof: Vannak-e betegségek?
Erkölcstelenség?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
A diák nem felel...
Prof: A tudomány állítása szerint 5
érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül.
Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te
Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a
te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már
valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok
alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit
mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van!
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a
tudománynak.
Ekkor furcsa dolog történ dolog történt, a diák ahelyett hogy leült volna elkezdte kérdezni a professzort.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik. Uram, lehet sok hőnk, még több
hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet
fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek
hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti,
de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli
állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A
hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.
Az előadóteremben ekkor már egy
gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
Diák: És mi van a sötétséggel,
Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem
lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát
jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó
fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek,
így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé
tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai
eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel,
hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az
Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a
tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és
mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy
bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk,
akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló
dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.
Nagy zajongás támad az osztályban.
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki
látta már valaha a professzor eszét?
Az osztály nevetésben tör ki.
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a
Professzor eszét, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy
tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható
bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy ön
esztelen, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, de hogyan adhatnunk így bármilyen
hitelt az előadásainak?
A teremben síri csend. A professzor a
diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell
elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a
kapcsolat. És ez
mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák... Albert Einstein volt.
Utolsó kommentek