Ez most itt egy rendhagyó bejegyzés lesz, történt ugyanis, hogy levelet kaptam, idézem:

Szia adenocarcinoma!
Aratóné Éva üzent neked a blog.hu adatlapodon:


 "Én 58 éves vagyok 9.-ére visznek Bp.-re műtétre kiveszik a gyomrom.
 Be vagyok rezelve, nem olvasni műtét előtti bátorítást.
 A kombucha teáról semmi vissza jelzés rákos betegektől és bántó, el keserítő ahogy bánnak a kórházban a betegekkel egyes nővérek.
 Jó lenne egy olyan pörgő fórum ahol barátságok kötődhetnek és megoszthatnánk tapasztalatainkat, jó tanácsokkal, humorral, egyáltalán amivel szebbé tehetnénk napjainkat betegségünket.
 Sokat olvasom kedves Gábor amiket ír, tényleg le a kalappal ön előtt, ha túl élem tudom sok mindenben hasznát veszem a leírtjainak.
Köszönöm, szépen és kívánok nagyon jó megerősödést, és hosszú életet.
 üdvözlettel arató Lajosné Éva Ane."
 

Ennyi volt a levél... 
Kedves sorstársak, hozzátartozók, blogom olvasói... szóljatok hozzá ti is Éva leveléhez, elkél ilyenkor a bátorítás!

Szóval: Üzenjetek Évinek!

Szerző: adenocarcinoma  2010.07.06. 22:00 13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://adenocarcinoma.blog.hu/api/trackback/id/tr362134340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adenocarcinoma · http://adenocarcinoma.blog.hu/ 2010.07.06. 22:31:49

Kedves Éva! Úgy tűnik én leszek az első hozzászóló :-)

Persze, hogy túléli, miért ne élné túl? Bátorítás műtét előtt? Hát ne izguljon, nincs értelme! A dolgok úgy is mennek a maguk módján, mindegy mit csinál az ember, minek még izgulással tovább fokozni a feszültséget?

Barátságok kötődnek! Mennek a dolgok szépen lassan... egy éve, hogy van ez a blog. Eleinte csak azért írtam, hogy kiirkáljam magamból a gondjaimat. Most már úgy tűnik ott tartok, hogy ebben másoknak is próbálok segíteni. Nem gondoltam volna...
Már túl vagyunk az első gyomor-nélküli találkozón is... Igaz, egyenlőre még csak hárman voltunk. De nagyon jól éreztük magunkat. Úgy néz ki leszünk azért többen is, (a sebészek gondoskodnak róla.)

Fórumszerkesztésre nincs energiám, ez a blog is elég, itt is hozzá lehet szólni bármelyik témához. Egész egyszerűen csak rákattint a megfelelő témánál a "Szólj hozzá!" feliratra és már írhatja is amit akar, ez megjelenik a bal oldalon is, és mindenki olvashatja. A legtöbb hozzászólás az "étrendi tanácsok gyomor nélkülieknek" című bejegyzéshez van. Vajon miért? Ja hát persze a tanácstalanság...

Szóval ez nem egy fórum, hanem ez az internetes naplóm, amibe mindenféle hülyeségeket írtam, és megadtam a lehetőséget, hogy bármelyik írásomhoz hozzá lehessen szólni, így jött létre ez a dolog itt...
Ja, hogy ez most nem az én írásom? Hanem az Ön levele! Hátha ez segít.
Örülök, hogy rám / ránk talált bármilyen kérdése van csak ide vele, ha tudok/tudunk segítünk.
Üdvözlettel, adenocarcinoma, vagyis Gábor

konzilium 2010.07.07. 00:05:48

Kedves Éva!

itt ebben a blogban mindenre választ kapsz, ha figyelmesen átolvasod.. ez a blog egy "mankó" lehet azoknak akik "sorstársakká" váltak. vagy ezelőtt állnak /sajnos, mindig van utánpótlás/
.Gábor nagyon szépen végig vezette a szakmai dolgokon túl amit az eü. túlterheltség, ember és időhiány, -talán elmodhatjuk-, hogy ennek a betegségnek az összefogásának szervezetlensége miatt sehol nem találunk meg így együtt.. a lelki támogatásról nem beszélve.. nagyon nagy értéke van az itt leírtaknak..
..végül is majdenem úgy használjuk, mint egy "fórumot", ami ilyen "régi" tagoknak is mint én, nagyon praktikus és jobban bevált, tehát, jó ha itt olvasol és kérdezel..
.. a magam részéről -mivel már a 3-ik évben vagyok-, vannak tapasztalataim.. annyit tudok Neked üzenni, hogy ne félj a műtéttől, próbáld elfogadni ami ezzel jár.. ne szorong attól, hogy mi lesz, csak arra gondolj, hogy meggyógyulsz.. vagyis ahogy sokan mondják, a "pozitív" gondolkodást gyakorold.. lehet, hogy sok minden kell a felgyógyuláshoz,/a jó sebész, onkológus vagy kezelő orvos, eü személyzet, megértő cslád, nagy adag szerencse, de a legfontosabb a saját elfogadó tudatod, aki nem adja fel..

..sikeres műtétet és mielőbbi javulást kívánva üdv. Ildikó

tomandrita 2010.07.16. 17:38:32

@adenocarcinoma:

Kedves Gábor!

Az Aratóné Éva lánya vagyok. Ma "megműtötték". Felnyitották és visszavarrták... A daganathoz hozzá se nyúltak, mert túl nagy!!! Az ember tehetetlenségében keresi a miérteket. MIÉRT?! Nem hiszem el, hogy nem látták a gyomortükrözésen, a ct-n, az ultrahangon vagy a mellkas-röntgenen hogy mekkorára nőtt a tumor! Ráadásul amíg szüttyögtek vele az egyik kórházban... addig simán megműthették volna! Egy hónapig várt, mire kiírták a műtétet, aztán 9-e helyett csak ma - 16-án - műtötték! 2 hónapja tudja, hogy mi a baja és hogy lesz egy gyomoreltávolító-műtét. Ilyenkor mire várnak az orvosok?! Pénzre? Vagy a csodára? Vagy mégvárják, míg meghal? Miért kell még 2 hónapot adni a gyilkos kórnak?! Hogy fejlődjön, hogy legyen áttét? Miért? Volt nála pszichológus, aki a műtét elött elbeszélgetett vele. Persze, fél az ember ilyenkor, meg próbál pozitívan hozzáállni, hogy "igen-meg-akarok-gyógyulni"... De azt mondták, műthető és kiveszik a tumort a gyomrával együtt! Ehelyett felnyit-megnéz-visszavarr.

Amikor Anyu megtudta, hogy mi a baja, én kerestem rá az interneten, hogy mi is az. Így találtam rá a Te oldaladra. Anyunak átküldtem, hogy olvassa el, hogy mire készüljön, mi vár rá. Mert senki nem mondott neki semmit. Mutattam neki, hogy emberek élnek gyomor nélkül, és lehet így is létezni.

Dühös vagyok meg tehetetlen... Keresi az ember a miérteket, de választ talán csak az orvos ad, ha majd ráér.

Már visszakerült az osztályra - nem is az intenzívre, hisz nem is csináltak vele semmit. Beszéltem vele telefonon - és azt mondja, meg fog halni. Fel sem fogom, hogy az anyám haldoklik...

Így - ismeretlenül is - kívánok Nektek sok erőt, hogy legyőzzétek ezt az alattomos kórt. Gratulálok, hogy van energiád az oldalra!

Üdvözlettel:
Rita

Hálás 2010.07.19. 08:44:18

@tomandrita: Kedves Rita!

Szóhoz sem jutok, döbbenet ami ebben az országban az egészségügyben zajlik.Nagyon könnyen lemondanak az emberi életről.Ha olvastad a blogot akkor tudod, hogy anyukám igaz eljutott a gyomorkivételig, de sajnos nem tudott felépülni és örökre itthagyott. Nagyon együtt érzek veled, én az utolsó másfél hónapban miután már anyukám nem jött ki a kórházból minden szabad percemet vele töltöttem, neked is ezt ajánlom, így egy kicsit könnyebb elviselni a hiányát, mert volt időm elköszönni tőle.
Szívesen segítek bármiben csak írjál

Üdv: Évi

Briga 2010.07.19. 09:31:18

Kedves Rita!

Már régóta olvasom ezt a blogot, lassan egy éve.
Sajnos az írásod nagyon ismerős... én, mi ezen túl vagyunk, 1,5 éve. Mintha csak a mi történetünket olvasnám viszont. Nem akarlak megijeszteni és megrémíteni... anyukámnak még fél éve volt a műtét után. Ebben az időben mindig vele voltunk, de sajnos segíteni nem tudtunk:-( Aug.3-án lesz egy éve, hogy elment.
Ha gondolod, szívesen írok neked mailt, esetleg ha tudok tanácsokat adni...
Kitartás és sok erőt!
Brigi

konzilium 2010.07.19. 15:33:51

Kedves Rita!

..annyira sajnálatos és felháborító amit írtál.. gondolom meg tudják indokolni, leltekkel alátámasztva ami történt anyukáddal..
..sok erőt mindenkinek.. üdv. Ildikó

Bézsé 2010.07.19. 15:47:01

Kedves Rita!

Köszönjük az erőt amit nekünk kívánsz, de arra Nektek is nagy szükségetek lesz.Tedd félre a dühödet, nincsenek feles energiáid amiket erre pazarolhatnál, minden erődet fordítsd magadra és a családodra. Csak a család és a szeretet ami átsegítheti az embert ezen az állapoton. Nem is hiszed milyen erős vagy! Kitartást kívánunk Nektek!
Laci Zsuzsa

adenocarcinoma · http://adenocarcinoma.blog.hu/ 2010.07.21. 07:11:13

Kedves Évi és Rita!

Nehéz ilyenkor, bármit is írni, tanácsot adni meg pláne nem lehet. Megtalálni a lelki békét olyan harc, amit mindenkinek magának kell megvívnia. Minden élőnek, amikor a halállal szembesül, önző módon az első gondolata, hogy velünk is ez fog történni. Az első levegővételt egyszer biztosan követi majd az utolsó, ez ellen nem tudunk semmit tenni. Hogy ez hogyan, mikor, milyen körülmények közt fog bekövetkezni, senki sem tudja.
A magyar egészségügy olyan amilyen, a kialakult idétlen állapoton, (ami valljuk meg sokszor nem is pénz kérdése) nehéz változtatni. Ami anyukáddal történik az borzasztó, tudnod kell viszont, hogy az orvosoknak, ápolóknak ez mindennapos eset; neked, nekünk, viszont nem. Ők mindennap látnak rákos anyukákat, apukákat, gyerekeket… mi „csak” szüleinket, gyerekeinket, barátainkat látjuk… ez az érzelmi kötődés teszi nehezebbé elviselni az elkerülhetetlent. Az orvosokat arra esketik fel, hogy legjobb tudásuk szerint segítsenek… a gond ott van, hogy a többségük csak a testnek segít egy rosszul szervezet gyári futószalag mellett. Az ő szemükben emberek jönnek, emberek mennek. Némelyikükben azért tudatosul, hogy ők is ezen a mozgó kényszerpályán vannak, ilyenkor előbújik belőlük az elmúlás tudata. De tehetetlenek, hiszen a legjobb tudás is keretek közé van szorítva.
Saját magunkban tudatosítani kell, és felkészülve várni a halált, MEMENTO MORI! Legyél anyukád mellett, érezze, hogy mellette állsz, érezze a szereteted ez a legtöbb, sőt a legjobb, amit érte tehetsz, nehéz megbékélnie a gondolattal, hogy kukaceledel vagyunk. Hitem szerint csak a test hal meg egy időre, a lélek örök. Ha mellette vagy azt látja majd, hogy egy fantasztikus dolgot már adott a világnak: Téged!
Imádkozom értetek.
Gábor

tomandrita 2010.07.21. 16:55:36

Kedves Évi, Zsuzsi, Gábor és Mindenki!

Köszönök minden hozzászólást, bátorítást. Apu és a húgom beszélt azóta az orvossal. Megtudtuk, hogy kifogják venni a daganatot, csak most túl nagy. Gyógyszerekkel és kemoterápiával fogják kicsinyíteni, és néhány hónap múlva tényleg megműtik. Addig a gyomrát "kiiktatták" egy csővel összekötötték a nyelőcsövet a vékonybéllel. Ez is valami, ahhoz képest, hogy a műtét után semmit sem tudtunk. A neten megnéztem, ez szokásos eljárás bizonyos esetekben. Fontos, hogy nincs áttét!

Anyukám erős asszony, nem fogja feladni! Azóta már kipróbálták az új útvonalat és a folyadékok már megtalálták a kivezető utat! Lassan enni is fog, úgy, mintha nem lenne gyomra. Elméletileg jövő hét elején kiengedik a kórházból és ő is olvasni fogja újra a blogot.

Mindenkinek hálás köszönet még egyszer!

Üdvözlettel:
Rita

MÁRTA 2010.07.21. 22:44:31

Kedves Rita!
Nagyon együttérzek veletek, mivel mi is
hasonlókepen jártunk. Nekem a férjemet
"mütötték" volna de csak egy gyomorszondát kapott. Nehéz elfogadni, hogy ezt történt vele, hiszen sose volt
beteg, a gyomrára se panaszkodott.Őt 06.08.-án mütötték, most ép korházban van, mivel a vérképe nagyon rossz.Az orvosok semmi jóval nem biztatnak, sőt nagyon közönyösek az első perctől kezdve.Holnap megyünk az onkológiára, talán mégis bevállaljuk a kemot, annak ellenére, hogy csak időlegesen segit.
Sok erőt,hitet és szeretetet kivánok néktek!

Üdvözlettel: Márta

tomandrita 2010.07.27. 06:42:29

@MÁRTA:

Kedves Márti,

Olvastam, hogy mi történt a férjeddel. Ez az egész annyira szörnyű! A mi családunk is eléggé megzakkant ettől az egésztől.

Mi volt az onkológián? Milyen sűrűn kapja majd a kemót? Egy csomó jó dolgot is olvastam a kemoterápiáról (a mellékhatásokat kivéve. De ebben is fejlődött az orvostudomány, hál' Istennek, már ha van...) A gyomordaganotok elég nagy százaléka nem műthető, az elhelyezkedésük vagy a méretük miatt. Azoknak csak a kemoterápia marad... (meg az alternatív "csodaszerek", amiben az ember vagy hisz, vagy nem). Amióta érdekelt vagyok a témában, sokat olvasok csodás gyógyulásokról is. "Az egyiknek sikerül, a másiknak nem" - énekelné erre a mamám.

Hallottál vagy olvastál Varga Gábor gyógygombáiról? Vagy a kombucha gombáról. teáról? És a Culevit-ről? Ha van valakinek tapasztalata ezekről a szerekről, annak várom a hozzászólását!

Anyu még bent van a kórházban. A héten - elméletileg - hazaengedik. Az orvosoknak mindenki csak darab - darab. Napi szinten sok embernek kell megmondaniuk, hogy rákos. Ezek megedződtek, látni rajtuk. Aztán a család, az emberek, a beteg is "megedződik" a rideg valóságtól. Orvostól-orvosig, akikből alig lehet kiszedni az infót. Csak küldik egyik helyről a másikra. A sok kis részinformációból pedig rakjuk össze, mint egy puzzle-t. Van orvos, aki bíztat, van, aki csak annyit mond, hogy "rákos". Aztán kezdj valamit magaddal, meg az infóddal... Az emberek egy idő után belefásulnak mindenbe. Nem csak az orvosok. Bemész egy boltba, és az eladó unott arccal húzza le a vonalkódot, unott pofával dobja a felvágottat a mérleggel, méla undorral válaszol, ha esetkleg kérdezel valamit. Neki is csak darab - darab. (Erre azt szoktam mondani, hogy minek megy az ilyen emberek közé! Üljön be egy varrógép mögé, üljön ott, ahol nem kell emberekkel foglalkoznia). Az élet minden területén vannak "bamba" emberek. Az egészségügy is egy ilyen "bamba" terület. Pedig ott aztán tanult, értelmes, nem buta emberek vannak.

Na, jól elkanyarodtam a témától... Szóval, KITARTÁS! Ne adjátok fel könnyen! Ha már rák, akkor küzdjön a betegség is! És akarni kell a gyógyulást! (Ilyeneket olvasok..., attól vagyok ám ilyen "okos")

Kíváncsi vagyok, hogy mi volt az onkológusnál!

Üdvözlettel:
Rita

konzilium 2010.07.29. 01:49:49

Üdv Mindenkinek!

.. gyógyulás? szerencse? jó sebész, időben kapott kemoterápia. stb.. nem tudni.. csak annyit mondhatok Nektek, hogy 24 x 3-4 napos kemo után/ egyidejüleg kivették a lépem , mellékveséim, "skalpoták" a hasnyálmirigyem, felvágták a bordáim a nyirok mirigyek miatt, összesett a tüdőm, plusz műtét után közvetlenül tüdő embóliám volt stb.. soroljam, még nekem is szörnyű elolvasni is, nemhogy végig csinálni/ , most, két és fél év elteltével. azt mondhatom, hogy ilyen is van.. itt vagyok és próbállak Titeket megnyugtatni..
.. ja, képzeljétek, holnap Párizsba utazom 5 napra, ami nem egy "kimélős" nyaralásnak tünik, de kibírom "féllábbal" is ha kell, sőt nagyon várom.. tehát fel a fejjel!!.. senki ne adja fel, még ha per-pillanat minden a legrosszabbnak is tünik..
.. ha megjöttem jelentkezem, addig pedig gyógyuljatok, szedjetek sok vitamint, táplálkozzatok egészségesen. egyetek amit lehet és kívántok..
..részemről egy tapasztalat, hogy szedem a vitaminokat.. pld. millgamma. Flavo Genin Pro /nem reklám, én hiszek benne az apigenninek miatt és szedem már több mint egy éve/ plusz amit ajánlanak az orvosok.. pld. B vitaminok, Immuno Tabs.. stb..
..nem kell százezer féle drága étrend kiegészítőt vásárolni, mert felesleges..
javulást kívánva üdv. Ildikó

marta57 2010.08.03. 21:52:26

KEDVES RITA!

LEVELEDET CSAK MA OLVASTAM ELNÉZÉST A KÉSŐI VÁLSZ MIATT. AZ ONKOLÓGIÁRA CSAK
HÉTFŐN MENTÜNK, MIVEL A JÁNOS K.-BAN MEGGONDOLTA MEGÁT A DOKTORNŐ. AZ "ONKOLÓGIÁVAL" KAPCSOLATBAN A VÉLEMÉNYEN NEM VÁTOZOTT, SŐT. A FÉRJEM EGYHETI KORHÁZI TARTOZKODÁS, ALATT LEFOGYOTT, A VÉRKÉPE TOVÁBBRA IS ROSSZ VOLT, DE MÉG ÍGY IS MEGKEMOZTA VOLNA AZ ONKOLÓGUS.SZERENCSÉRE SIKERÜLT LEBESZÉLNI. SAJNOS A FERJEM ESETÉBEN A KEMÓTERÁPIA NEM SEGIT, VAGYIS HATÁSTALAN, EZÉRT IS VAGYUNK TANÁCSTALANOK, EZT NEM ÉN TALÁLTAM KI HANEM EGY ORVOSI OLDALON OLVASTAM.A VARGA GÁBOR GYÓGYGOMBÁIT SZEDJÜK, MÁR A 3. ADAGNÁL TARTUNK, A CULEVITET A FERJEM NEM BIRTA TALÁN A C VITAMIN MIATT,AKKOR
KEZDETT ÖKLENDEZNI ÉS HÁNYNI, VAGY AZ IS LEHET HOGY TUL NAGY ADAGGAL KEZTÜK EL SZEDNI, DE AZ Ő ORVOSUK JAVASLATÁRA.
JELENLEG MEG BÉRESCSEPET HASZNÁLUNK DE C VITAMIN NÉLKÜL MOKSAT VALAMINT EGY RÁKELENNI TEAKEVERÉKET AMELYET 25 FÉLE FÜBŐL KELL ÖSSZEÁLLÍTANI,BIOENERGETIKUS TERMESZETGYÓGYÁSZHOZ JÁRUNK VALAMINT AZ IMAGINÁCIÓS MODSZERT IS ALKALMAZUK A GYÓGYULÁSHOZ, MERT ÉLNI SZERETNÉNK, TERMÉSZETESEN FELADNI NEM AKARJUK, A RÁKOT LE KELL GYŐZZÜK, MERT MÉG SOK DOLGUNK VAN ITT A FÖLDÖN.JA ÉS HONAP MEGYÜNK CT-RE.

JAVULÁST ÉDESANYÁDNAK ÜDV. MÁRTA
UI.UJRA REGISZTRÁLTAM AZÉRT marta57
süti beállítások módosítása