Ezt még régebben írtam, gondoltam feltöltöm, végül is... mi baj lehet belőle?

Minap mikor gondolataimba merülve a temetőben sétáltam és a következő történetet ismét az agyamba fújta a szél…
Egy szép nő nem írom le, hogy milyen gyönyörű volt, mert minden nő az (!) és különben is mindenkinek más a szép, így hát rád bízom, kedves olvasóm! Képzeld el a nőt.
Szóval ez a szép nő az újságban olvasott egy hirdetést:
„Aranyozást vállalok… bármit bearanyozok…” Azt gondolta felkeresi a hirdetőt, hiszen neki igazi bearanyozni valója volt.
- Aranyozza be az életemet! - mondta a mesterembernek.
- Az életét?! Azt én nem tudom, ilyet még soha senki sem kért tőlem. Tudja, én csak kézzel fogható dolgokat tudok bearanyozni, ez nagyon elvont… de van egy filozófus haverom, talán ő tud segíteni… - hárította a megtisztelő megbízást az aranyműves, és egy cetlire firkantotta a filozófus címet.
A filozófussal a nő egy könyvtárban találkozott.
- Aranyozza be az életemet! Úgy gondolom Ön tud nekem segíteni.
- Az Ön életének bearanyozása lelki problémákra vezethető vissza, az nem az én dolgom, de van egy pszichológus barátom, talán Ő tud segíteni. Hozzá feltétlenül menjen el. - válaszolta a nagy gondolkodó.
A bánatos szépség egy kényelmes kanapé sarkán feszengve kérte a lélekbúvárt:
- Aranyozza be az életemet! Azt hiszem, Ön tud nekem segíteni.
- Hiszi kisasszony?! Azt hiszi?! A hit kérem nem az én asztalom… akkor menjen inkább a templomba!
A nő megtörve, de mégis reménykedve indult az Isten háza felé. Ahogy közeledett az épülethez, már messziről látta azt a templom lépcsőjén ülő férfit, aki a hátát a tartóoszlopnak támasztva írt… talán író lehetett… ahogy elsuhant mellette a nő felnézett az írásból, tekintete követte, a tovalibbenő szoknyát. A szomorú szépség talán érezhette a férfi tekintetét, megfordult… egy pillanat… igen! Egy pillanatra találkozott a tekintetük... Ekkor a nő, mint aki már előre tudja, hiába megy, besietett a templomba, hiszen beszélni akart a pappal.
- Kérem, atyám segítsen bearanyozni az életemet!
- Ő Te balga leányzó azt hiszed ilyesmire ember képes lehet? Még én Istent felszentelt szolgája sem tudom ezt megtenni, csak az utat mutathatom meg. Igazi megnyugvást csak Isten ád néked. Higgy benne, és ő majd bearanyozza az életed, hiszen Ő a Mindenható, Ő az, ki bármit adhat és elvehet, ha hozzá méltó módon élsz, hidd el, bearanyozza az életedet.
- Most atyám már most nem lehetne?
- Ej de türelmetlen vagy, mondom, majd Ő ítél, és ha méltó vagy rá majd bearanyozza.
A lány sírva ment ki a templomból, leült a lépcsőre úgy rázta a zokogás.
- Hát senki… senki sem tud már nekem segíteni. Nincs senki, aki bearanyozná az életemet…
A férfi, aki még mindég ott üldögélt felnézett az írásból, letette tollát és odalépett a nőhöz, megfogta mindkét kezét gyengéden felemelte, és mélyen a szemébe nézett:
A kedves kisasszony Ön nem ismer engem, én sem Önt, de képes vagyok rá, tudom, érzem, hiszem, ha nekem adja az életét, én bearanyozom.
És aztán úgy is lett…
 
Szerző: adenocarcinoma  2009.05.29. 06:29 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://adenocarcinoma.blog.hu/api/trackback/id/tr61150227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.