Egyik reggel csodát láttam! A tömött villamoson olvasott egy ember. Ez már így önmagában is hihetetlen, hiszen a legtöbb ember már nem olvas, legfeljebb valami bulvár szart arról, ami tegnap a tévében történt. Jómagam nem szeretem a televíziót, olyan fényforrásnak…

Na, hát úgy gondolom, találkoznunk kéne. Évi vetette fel az ötletet még hatodikán, azóta a következők történtek: csatlakozott hozzánk Ildikó, Zsuzsa és Laci pedig felajánlotta, hogy náluk Csepelen a kertes házukban jöhetnénk össze. Részemről fáklyás menet, irány…

Hát azért az mégsem járja, hogy ennyire fáradékony vagyok…Gondoltam, ennek a végére kell járnom, ha már az emberben volt, (vagy Te jó ég, lehet, hogy még van (?) ) rák-szarság, akkor jobb félni, mint megijedni. Ezért elnyargaltam a körzetihez (igaz, a havi B12 is…