Egyre inkább az az érzésem, hogy a türelem rózsájából nekem csak a tövisek jutnak.

Gondoltam, valahogy majd csak feldolgozom ezt a vacak CT eredményt, de nehezen megy.

Voltam a körzeti orvosomnál mondtam neki a dolgot, megvizsgált adott beutalót a fehérvári pulmonológiára.

A beutalóval a korházba mentünk, szerencsém volt, már másnapra kaptam időpontot, csak volt egy kis bibi, a legutolsó CT felvételek kellenek, merthogy: „mit kezdjen a főorvos a leírt véleménnyel? Neki azt látni kell!” Némi utánajárás, telefonálgatás és csodák csodájára megkaphattuk a felvételeket, persze el kellett menni érte Pestre. Érdekes, ha az ember egy kicsit erőszakosabb, akkor mégis csak lehet azt, amit nem lehet? Vajon mire jó ez?

Nem az egészségügy pocsék, hanem az emberek hozzáállása, és persze a szervezés…

Így hogy másnap vittük a CD-n a CT felvételekkel így nem kellett újabb képeket készíteni. A főorvos ránézet és ezt mondta: „Ebből mintát kéne venni.” „Ok” - mondom „mikor?” Augusztus 30 hétfőre volt időpont.

Mit mondjak? Be voltam tojva rendesen, ilyesmit még nem csináltak velem, egy tűvel megszúrják az ember tüdején az egyik elváltozást.

A közérzetem egyre rosszabb, a köhögés erőteljesebb, fájdalmaim vannak.

Vasárnap szépen meggyóntam, áldoztam, és hétfőn mielőtt befeküdtem volna a kórházba elvánszorogtam Imre atyához és megkértem, hogy adja fel a betegek kenetét… ez erőt ad, és persze türelmet… mindkettőre nagy szükségem van, mert mint mondtam mostanában már nagyon vacakul érzem magam.

A mintát levették egy éjszakát bent aludtam a kórházban, megfigyeltek, (azért éjfélkor kértem fájdalomcsillapítót… mert csak így tudtam elaludni…)

A főorvos úr azt mondta: „a biopszia eredménye két nap alatt meg van.” „Ok” - mondom „és hogyan tovább? Mert attól még a panaszaim nem múlnak…” Erre megint vettek tőlem vért…

Most ott tartunk, hogy felhívtuk a megadott telefonszámot, amin a főorvos titkárnője jelentkezett, persze felvilágosítást nem adhat, hiszen ő nem orvos… a főorvos úr meg majd csak hétfő délután lesz legközelebb… Valószínű, hogy kedden is kell majd mennem, közben egyre gyengébb vagyok, köhögök, piszkosul fáj a derekam, a combom, a nyakam, az ízületeim- Hétfőn délutánra teletömöm magam fájdalomcsillapítóval, és irány a kórház. Beszélek a főorvossal… vagy csak majd időpontot kapok keddre?

Gyakorlatilag fájdalomcsillapítókon élek. Pestre az onkológusomhoz nem tudnék felmenni, nem bírnám az utat, meg mit is tenne velem? Vért venne, ránézne a cetlire és aha mérgezhető… na nem köszönöm… tudom, hogy ennél jobbat még nem találtak ki, de Pest egyre messzebb van.

Nem tudom, hogy kihez is fordulhatnék, hogy könyörüljön már meg rajtam… jelenleg annyi erő sincs bennem, hogy elvánszorogjak a holnapi misére, pedig a bazilika csak 500 méterre van. Még jó, hogy a hit a remény és a szeretet itt van bennem. És boldog vagyok, hogy soha el nem hagy engem.