Üdv napló…

Jó ez a megszólítás, olyan személytelen, Üdv napló… egy ismeretlen ismerős, akiben megbízhatsz, akinek mindent elmondhatsz…
Hát igen… sose gondoltam volna, hogy valaha blogolásra fogom adni a fejemet, de annyi minden történt velem az elmúlt 40 évben, hogy gondoltam lefirkantom valahová…
Tegnap töltöttem be a 40. évemet… no nem ez a kiváltó ok, hogy írni kezdtem, hanem mert nem olyan régen a pofámba fröcskölték, hogy Rákos vagyok…
Adenocarcinoma… ez az a szó amit meg kellett tanulnom. Ragadt rám az évek során ez meg az… adeno = mirigy carcinoma meg a rákos megbetegedések gyűjtő neve…(carcinos grögül rákot jelent) az oma pedig daganatot…
Hát ez nekem a gyomromban van, 2009 június másodikán fekszem be a korházba, és kiveszik… amit lehet... vagyis amit kell…
Milyen egyszerű ezt leírni… de milyen nehéz átélni!
Az egész úgy történt, hogy megleptem magamat névnapom alkalmából és március 23.-án csütörtökön átmentem a gastroentológushoz… a magánrendelésre.
Az a típusú orvos akinek köszönsz, és úgy köszön vissza, hogy „Jó napot, nyolcezer…” Derékig levetkőztem, megtapogatott, meghallgatott, majd azt mondta, hogy kedden vár 8-ra a korházba gyomortükrözésre.
Hamar eltelt a hétvége és kedd hm... hát az tök jó időpont volt, hiszen akkor csak fél délre kellett mennem dolgozni (ja egyéként tanár vagyok… németet, médiát, és informatikát taníthatok…). Gondoltam nem egy nagy dolog ez az egész, lenyomnak egy csövön egy kamerát a torkomon, aztán majd jól megkukucskálják a belsőmet, oszt’ jól van legfeljebb megállapítják, hogy fekélyem van.
Azért szóltam hétfőn a kollegáknak, no meg a főnökömnek is, hogy másnap mi vár rám és ha késnék, vagy nem tudnék bejönni akkor telefonálok.
Érdekes egy dolog ez a gyomortükrözés… Pontosan 8-ra befutottunk a korházba, azt hittem, időre megyek… de rohadtul nem így működik… már ált a sor.
Be kellett jelentkezni. Megkérdezték, hogy alergiás vagyok-e meg ilyenek, aztán kiküldtek hogy várjak, majd szólítanak. Ott üldögéltünk, a feleségem találkozott régi kollégáival és hát velük csevegett, én meg átnéztem a kérdőívet, amit a kezembe adtak… Minőségbiztosítás van, (vagy mi a fene) megkérdezik az ember véleményét. Ilyen kérdések voltak, hogy sokat kell-e várni? meg, hogy megkaptam-e minden információt? Persze a neten végigolvastam amit lehetett… Az utolsó kérdés volt a legröhejesebb azt akarták megtudni, hogy ajánlanám-e ezt a vizsgálatot barátaimnak ismerőseimnek rokonaimnak (persze gondoltam magamban anyósomnak tutira). Úgyhogy minőségbiztosítás ide, vagy oda széttéptem a kérdőívet… mert ekkora baromságot rég olvastam.
Szóóóóóval a vizsgálatról annyit azért tudtam, hogy egy kb. fél centi átmérőjű csövet dugnak le az ember torkán amibe bele vagyon építve egy kamera… de hát ugye az sötétben nem lát ezért kell oda fény is, na meg lehet hogy szükség van egy kis vízre meg levegőre, amit ezen a csövön gombnyomásra az ember gyomrába tudnak juttatni… na ennyit tudtam a vizsgálatról.
Ehhez képest egy kedves nővérke azt mondta, hogy egy kis lidokaint fog a torkomba fújni, hogy ne érezzem annyira. A cső egy kicsit vastagabb volt mint fél centi. A bal oldalamra kellett feküdnöm és adtak a számba egy műanyag hengert, ami olyan mint egy gyűrű, rá kellett harapnom. Erre azért van szükség, hogy ha már az ember harapni akar, akkor legyen mit, nehogy reflexszerűen az ő drága műszerüket rágja el az ember… hát én haraptam is rendesen… az asszisztensnő szólt, hogy csak akkor nyeljek ha mondja…
Másodikra próbálkozásra sikerült is neki a torkomra ledugni a cuccost, aztán csak tolták lefelé. És közben lesték a monitort, aztán szépen lassan eljutottak a gyomromig… Az ember ilyenkor köhög öklendezik folyik a szájából a nyál amit le akar nyelni, de hát ugye nem tud mert ott a cső, szólt is a hölgy, hogy „Drága ne nyeljem mert el fog fáradni”. Koncentráltam ahogy tudtam. Elértek a gyomromig ott aztán elkezdtek szörnyülködni a fejem felett, hogy „ez itt mekkora”, meg hogy „az alján erek is vannak”. A doki megkérdezte, hogy „volt e rákos a családban?” De az ember nem tud csővel a torkában beszélni… így csak intettem a szememmel, és közben arra gondoltam, hogy hát anyám 56-évesen halt meg végbélrákkal… apámat meg nemrég műtötték szarkomával. Mondja a doki, hogy ebből mintát kell venni és elküldi biopsziára, na mondom magamban ez érdekes lesz, ledug még egy csövet, vagy mi a fene? De nem!
Ügyes kis szerkezet ez a gastroskóp, van benne egy direkt erre a célra kifejlesztett munkahenger is, (ez egy cső a csőben), és ezen keresztül dugtak le egy drótot, (vagy valami olyasmit) ennek a végén van egy kis csipesz és azzal kicsíptek a gyomromból egy kicsit. Vagyis nem a gyomromból, hanem abból a valamiből ami ott van… kihúzták majd ezt megismételték még egyszer… és még egyszer… összesen hatszor… Aztán már ki is húzták az egész csövet. A vizsgálat mintavétellel együtt nem tartott tovább 15 percnél…
Öltözhet, várjon kint, majd szólítják…
Kint üldögéltünk a feleségemmel ő még dumált ismerősökkel, én meg nyugtatgattam a vizsgálat előtt állókat, hogy „nyugi nem is olyan vészes”, meg „túl lehet élni”, meg ugye „szükség van rá”… majd behívott a doki és azt mondta, hogy van egy daganat a gyomromban, és majd két hét múlva mondja meg a biopszia, hogy ez milyen típusú…
Hát nem kívánom senkinek se azt a két hetet… de eltelt az is.
Megint nyolcra odamentünk állt a sor… nem tudtam hova kell menni, hiszen mi most nem vizsgálatra jöttünk. Elkocogott előttünk egy nővér mondom neki,hogy „Csókolom én csak a biopszia eredményért jöttem…” oda vakkantja nekem, hogy „mindenkinek be kell jelentkezni…” és már rohant is be a biztonságot adó ajtó mögé… én meg beálltam a sorba és vártam. Megláttam a dokit, aki a gyomortükrözést végezte, kezébe adom a papíromat amin az van, hogy ma kell jönnöm… és mondom, hogy nem vizsgálat miatt vagyok itt, hanem az eredményért. Kiveszi a papírokat a kezemből zsebreteszi, (végül is úgy nézett ki, mint egy boríték…) „Megnézem,” mondja és becsukódott mögötte is az ajtó… Aztán fél perc múlva soron kívül szólítanak. Bemegyek. A doki hellyel kínál, majd azt mondja:
- Magának rosszindulatú daganata van…
- Hát akkor azt onnan ki kell venni… mondom teljesen nyugodtan.
- Ki bizony, mégpedig minél előbb…
- Rögtön telefonálok is, mert még CT is kell, addig adja meg a telefonszámát!
- Hú –mondom- a telefonszámomat nem tudom… de kint van a feleségem rögtön megkérdezem azzal felállok a székből kimegyek és szólok a kedvesemnek:
- Rita, ad oda kérlek a telefonszámomat, nekem most nem jut eszembe…
- Minek kell? - kérdezi.
- Ne kérdezd már, hanem mond, mert kell! Rákos vagyok! A doki kérte, a műtét miatt! Akkor teljesen lefehéredett és bejött velem, az orvos mindenkit kiküldött, csak egy nővérke maradt bent, a doki a feleségem meg én. A doki felírta a telefonszámomat, Telefonált a CT-re időpontot kért… mondta, hogy sürgős… de így is a legközelebbi időpont június 23… Aztán felhívta a sebészetet… ott is mondta, hogy sürgős… végül megegyeztek, május 20-án megyek megbeszélésre. Azt mondta, csütörtökön felhív, addigra tudni fogja mikor lesz a műtét… elköszöntünk adtam a dokinak ötezer forintot… „remélem nem sértem meg vele…” mondtam. Nem sértődött meg…
Mint két héttel ezelőtt most is időben beértem a munkahelyemre. A kollégáimnak aki kérdezte annak elmondtam, hogy mi van, de azért nem írtam ki a homlokomra a dolgot…
Feleségem pedig lázas telefonálásba kezdett, mert valahol azt hallotta, hogy Pécset, ha kifizeti az ember, akkor soron kívül elvégzik a CT-t. Sikerült bejelentenie, pénteken lementünk, de ezt majd legközelebb mesélem el…
Szerző: adenocarcinoma  2009.05.27. 21:45 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://adenocarcinoma.blog.hu/api/trackback/id/tr71147742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csaba42 2010.06.30. 09:00:08

Szia Gábor!

Megint csak kérdeznék újból. Ma kell Apumnak az onkológusok elé állnia. A kérdésem az, hogy "mindenkinek" oda kellett állni, vagy csak annak kell mennie, aki kap is kemót. Még nem tudjuk ma dől el, de ez szempont lehet?
Egyébként valószínű ma engedik haza, minden rendben volt a nyelés vizsgálattal, és semmilyen rossz tünete nincs egyenlőre (amit a könyv is említ), étvágya, mint a farkasnak, és azt mondta ugyan olyan érzése van, mintha ki sem vették volna. Egy probléma volt csak, hogy amikor az utolsó két cső közül az egyiket elzárták (etető), de még benthagyták, az begyulladt. Most lehet, hogy azért nem jöhet ma haza, mert azt a gennyes gócot kezelik neki.
Vicc, hogy egy ilyen nagy műtét sikerül, nincs fájdalma, és akkor egy ilyen kis "semiségért" kell ott maradnia.......
Megköszönném a válaszodat.
Remélem Te jól vagy....:)))

adenocarcinoma · http://adenocarcinoma.blog.hu/ 2010.07.01. 06:41:33

Szia Kati!
Gondolom, a kérdésedre már tudod is a választ, hiszen apukád már tegnap beszélt az onkológusokkal.
Ilyenkor, rákos daganatok esetén, mindig szóba jön a kemó, még akkor is, ha a műtét sikeres volt. Tudod a sebész szeme nem mikroszkóp, ő megteszi a maga dolgát, és az elmondattak szerint jó lett minden, ilyenkor a kivett cuccost (apád esetében a gyomrot) elküldik a patológiára, ott megcsinálják a biopsziát, megvizsgálják a kivett szervet, mikroszkóppal is aztán ezt szépen leírják. Majd visszaküldik a sebészetre mintegy igazolásként a sebész munkájára. "Jól van fiú jól csináltad, tényleg ki kellett venni, és ügyes vagy, merthogy az ép részben metszettél", megnézik a környéki nyirokcsomókat is, a sebész tutira kivett párat :-)
Örülök, hogy nektek minden simán ment, elképzelhetőnek tartom, hogy megelőző jellegű kemót javasolnak / vagy már javasoltak is, ami azt jelenti, hogy nem látszik semmi, de jobb félni mint később beszarni, tehát adjunk egy kis mérget a testnek ami majd kiöli a legkisebb rákos gondolatot is az emberből.
Szóval ez így működik valahogy, remélem az a kis genygóc is hamar begyógyul, aztán következik majd az otthoni, házi jellegű rehabilitáció :-) ami ugye teljesen egyénre szabott, lévén magára hagyják az embert a bajával, így aztán a kutya se fog beleszólni, semmibe. Csak okosan és ügyesen fokozatosan mindent! Ja és nem elfelejteni a B12 vitamint!
üdv Gábor

Csicsoka 2012.02.08. 12:43:27

Sziasztok! sajnálom ,hogy most találtam rá erre az oldalra.Az utolsó bejegyzés napján ment el a férjem. 4 évig küzdött.Abban a kórházban kezelték ahol Gábort. Nagyon jó életminőségben telt el ez a négy év.Remélem nem azért nincs hozzászólás mostanában, hogy akik eddig idejártak már nem akarják folytatni.Mindíg vannak új betegek akik csak innét tudnak valami infóhoz jutni. Nagyon szivesen osztom meg veletek a tapasztalatainkat amennyiben erre szükség van. Minden betegnek és hozzátartozónak nagy erőt ad ha pozitív példát lát maga elött.Valaki kérdezett a Varga Gábor féle gombákról.Nos én csak pozitív dolgokat tudok róla mondani.Hiszem,hogy férjem ezeknek köszönheti azt,hogy nem kellett méltatlan fájdalommal élnie,és gyomortalanul is teljes életet tudott élni.Persze kell hozzá " Hit Remény és Szeretet" mert enélkül nincs "csodaszer" Örülnék ha tovább élne ez az oldal.Nagyon sokaknak szüksége van rá. Csicsoka

francsiska 2012.03.18. 18:31:18

Üdv mindenkinek,nagyon sajnálom hogy csak most találtam rátok.Sajnos vagyis szerencse mát öt éve hogy gyomor nélkül élek.Szerencse hogy élek,sajnos hogy csak most tatáltam rátok.Én kemót nem kaptam,de húsz kilót leadtam.Már 4-et sikerült vissza szednem nagyon nehezen.Most 43 a súlyom.tudom kevés de most hogy olvastam nálatok hogy mitől lehet hizni,miket egyek,nagyon reménykedem.Sok szenvedéstől menekültem volna meg ha ezeket előbb tudom.Még a mai napig szenvedek a reggeli hasmenéstől,és a főzelékektől mindig nagyon beteg vagyok,nutrison tápszert minden nap fogyasztok bociforró csokival izesitve.igy kellemesebb.Itt olvastam a rostos gyümölcs receptet,azóta rendszeresen iszom,eszem.Remélem hizni fogok tőle.ja és próbálkozom a rozskenyérrel.Egyenlőre ennyit, gyomor nélkül is van élet,csak nem a régi,de fel a fejjel és bizni kell mindenben.Mindenkinek kitartást és jó egészséget kivánok.

anyus76 2013.05.30. 21:14:13

Én 2010 év végén lettem nagyon rosszul január elején meg is oporáltak a diplomások vakbél gyulladással. A Műtét után 3 nappal komplikációk léptek fFel. Vissza kellet nyitni a sebet Mert elfertőződött. Majd jött a fájdalom egyre erősebben, volt olyan orvos aki vizsgálat nélkül egy görcsoldóval és egy jó tanáccsal, hogy nem kéne ilyen fiatalon szimulélni hazaküldött. Egy óra múlva már megint üvöltöttem a fájdalomtól. Már csak 1 hét volt a tükrözéssig addig csa kibírom valahogy gondoltam, de nem így történt! Újból az ügyeleten kötöttem ki. Szerencsére egy mássik orvonál. Ő adott a fekélyre gyógyszert. 1hét múlva a tükrözés után az orvos megkérdezte,hogy bírtam ekkora fájdalmat elviselvi, és hogy szerencse, hogy egy heteszeedem a gyógyszert, mert a gyomrom ki is jukdhatott volna. 6 hét múlva a kontroll tükrmüzésmen jött a pofon rákoss vagyok és abbôl is a legveszélyeesebb.Rohangálás orvostól orvosig a SOTE I. yutube. Sebészetén operáltak! Teljes gyomor és21 nyirokcsomó eltávolítás 6 héttel utána sugár kemo 5 hétig folyamatosan! Mindezt egyedül két gyerekkel. Közben az exem kamasz lányomat magához édesgette. 10 éve nevelem őket egyedül értük éltem és ezt most elveszik tőlem (az életem) közben még két hete a nagymamám is meghalt és kiderült nem is volt semmi baj a vakbelemmel. Pedig 6 hónapig hetente kétszer jártam vissza,de a sebész csak a vállát vonogatta. Az volt a szerencsém, hogy pesten az egyetemen egy szuper orvoshoz kerültem élek a végstádium ellenére másfél éve volt a műtét! Csak közben leszázalékoltak és már nem tudom fizetni a megemelkedett hitelt lassan két gyermekkel kerülök az utcára vagyis egyel mert a lányomat elvette az apja. Teljesen ki vagyok ha valaki tud segitse kérem
süti beállítások módosítása