A sebész… hát igen, ő az úr a háznál, mármint a korháznál.
Már Hofi Géza is megmondta annak idején: „A sebész! Az igen! A többi az csak tapedolja az embert… A sebész meg azt mondja: Levágtam! … Oszt’ tényleg…”
20.-án délután négyre volt időpontom műtéti megbeszélésre Pontosak voltunk, a feleségem most is elkísért. Legalább nem kellett egyedül kivárnom azt a közel egy órát mire behívtak…
Egyszerre két embert hívnak be, mivel két vizsgáló van… és hát ugye ki kell használni… itt kérem szépen nincs holt idő… nincs lazsálás…
Az emberek többsége kísérővel jön, a professzor úr az előtérben vár egy nővérrel. Jobbra, vagy balra küldik az embert… aszerint, hogy hol öltöztek fel, végeztek előbb. Nagy mosollyal fogad minket:
- Jó napot! Ki a beteg? - kérdi, majd jobbra mutat:
- Foglaljanak odabent helyet, mindjárt megyek…
Látszik a nagyüzem. Bemegyünk. Jön a nővérke, hoz egy papírt. Alá kell írnom, hogy belegyezem a vizsgálatba… milyen vizsgálat? Megbeszélésre jöttem… (végül is mindegy hogyan hívjuk) közben kijöhettek a bal oldali vizsgálóból is és behívtak valakit, mert megint hallom a professzort:
- Jó napot! Ki a beteg? Nevetés hallatszik (úgy érzem ezen a poénon csak mi nem tudunk nevetni…). A doki először a bal oldali vizsgálóba ment gondolom az utánam érkező már csak kontrollra jött vissza, vagy ismerhette őket és felmérte, hogy ott hamarabb fog végezni. Mi meg ültünk és nézelődtünk kb. 5 percig ennyi idő alatt végzett is a másik oldalon lévőkkel, és jött át hozzánk. A nővérke közben behívták a következő embert… akit szépen balra irányított…
A doki rám nézett és megkérdezte:
- Mi a panasza… átadom a leleteket, és úgy mondom:
- A gyomorom fala a corpusnál megvastagodott úgy másfél centire. A gyomortükrözésen diónyi daganatot észleltek, amiből biopsziára mitát vettek, az adenocarcinomát igazolt. A CT alapján a májra nincs áttét, a környéki zsirszövetben néhány köteg, és a perigastrikus térben kb. 3-6 milliméteres lágyrész képlet van…”
- Aha. - mondja, és egy laza mozdulattal az asztalra dobja a leleteimet. Akkor kapok észbe, hogy nem a diagnózist kérdezte, hanem a panaszomat, ezért gyorsan kisé zavartan hozzáteszem:
- Egyenlőre, fájdalmaim nincsenek… - aztán próbálom magyarázni a bizonyítványomat:
- Tudja, anyám 56 évesen rákban halt meg.
- És maga mennyi?
- A jövő héten leszek negyven.
- Feküdjön az asztalra, megvizsgálom. Megtapogat, meghallgat.
- Ezt műteni kell.
- Tudom, - mondom – azért jöttem Önhöz, megbeszélésre, no meg az időpontért. És folytatnám, hogy Pécset voltunk CT-n, és hoztam a felvételeket… de Ő szó nélkül kiment és mondta a nővérnek, hogy minél előbbi időpont keressen a műtétre… aztán visszajött, előkapott egy lapot és rajzolni kezdett, három lehetőséget, három különböző műtéti technikát vázolt fel. Hogy melyik lesz? Az majd akkor, és ott dől el, amikor felnyit. Bekiabált a nővérke, hogy a legkorábbi időpont, Június 2.
- Akkor csak most… és csak itt… és csak önöknek… egy ilyen korai időpont. – mondja. Én meg nézegetem a vázlatokat, úgy mormogom magam elé:
- Valószínűleg az egész gyomromat ki fogja venni…
- Ezt meg honnan veszi?
- Hát voltunk Pécset a Diagnosztikai Központban, és ott mondta a CT alapján egy nagyon kedves doktornő, és…
Meglepődve szakítja félbe a mondókámat:
- Azt egy radiológus a CT alapján nem tudhatja…
- Professzor úr, tudja… én erősködtem neki és kérdeztem meg tőle, hogy mit jelent a gyomor jelentős része… (te jó ég már megint magyrázkodom)
Csak legyintett egyet és a vállamra tette a kezét.
- Ide figyeljen, ez egy nagy műtét lesz ahhoz, hogy sikerüljön három dolog kell: egy hogy akarjon meggyógyulni… kettő hogy mi jól végezzük a munkánkat… három hogy az égiek is velünk legyenek… majd a nővérke elmondja a teendőket!
Azzal kezet fogott velem és ment a másik oldalra, és már hallom megint:
- Jó napot! Ki a beteg?
A nővérke egy kis türelmet kért és gyorsan behívta a következőt, jobbra küldte, oda ahol mi voltunk, majd hozzánk fordult:
- Át kell menni a kartonzóba időpontot kérni vérvételre, EKG-ra és beszélnie kell majd egy altatóorvossal is.
Ránéztem a beutalókra, aztán megkérdeztem:
- Tumormarkerek nem kellenek?
- Miért, azt még nem csináltak?
- Nem, még nem! Feleltem… erre hozzácsatol még egy papírt a laborbeutalóhoz… Én meg azt gondoltam magamban, a tumormarkerek a műtétig már nem lesznek meg…
Mindegy, gyorsan elköszöntünk, és kezemben a papírokkal… átrohantunk, hogy időpontokat kérjünk a további vizsgálatokra…
Most hogy ezt így leírtam azon jár az agyam, hogy „Jó napot! Ki a beteg?”
Úgy gondolom, sőt szent meggyőződésem, hogy a magyar egészségügy az a beteg! És hát sajnos nekem is van egy betegségem, csak erről én nem tehetek…
Utolsó kommentek