Lányommal reggelit készítünk. Felültetem az asztalra. Onnan, a magasból csipogja érdekes kérdéseit.
- Apa ez tojás?
- Igen.
- Ebből lesz a kiscsibe?
- Igen ebből lenne. Ha a kotlós kikeltené.
- Mi az a kotlós?
- A csibe mamája, aki addig ül a tojásokon, míg ki nem bújik belőle a kiscsibe.
- De ebben nincsen pipi…
- Nem ez csak tojás, csak lehetőség volt rá hogy ebből pipi legyen.
- De ha feltörjük, akkor ebből már nem lesz csibe.
- Nem, ebből nem. Ebből finom reggeli lesz.
- Aha! Tudod apa akkor ez már nem is tojás, hanem rántotta!
Megsimogattam fejecskéjét. - Okos vagy! – mondtam.
Közben szemem az üres tojáshéjra tévedt, és valamiért az villant az agyamba mikor anyám meghalt… láttam a testét, de anyám már nem volt ott… hm… hát igen: a tojás meg a héja… de erről nem beszéltem neki…
Utolsó kommentek