Eger szép város, valamikor oda is jártam főiskolára… (médiapedagógusként végeztem) ki hitte volna, hogy nem bort inni megyek oda legközelebb…

Péntek este nyolcra értünk a városba. A Garten panzióban szálltunk meg, csendes nyugodt hely a vártól nem messze. Miután leraktuk a kocsit és elmentünk vacsorázni. A feleségem borjúpaprikást evett túrós csuszával, én meg grillezett csirkemellet olivás salátaágyon. Finom volt… utána még egy kis vaníliafagyi is lecsúszott… és ha már Egerben vagyunk az embernek nem szabad kihagynia sem a bikavért, sem a leánykát. Úgyhogy: csak azért is! Egy-egy decit fogyasztottam az isteni nedűből, a vacsorához, melynek hatására olyan jól aludtam, hogy nem is vettem észre, milyen nagy vihar volt az éjszaka.

Szombat nyolcra kértük a reggelit, mert kilencre volt a jelenésünk az ukrán temészetgyógyász hölgynél… mondjuk az én hülye természetemet elég nehéz lesz gyógyítani… de bánja fene… 5000 forint egy óra… annyit megér… mégis csak egy orvos… és olyan, aki beszél az emberrel, és nem csak a beteggel…

A Tűzoltóteret hamar megtaláltuk, kicsit előbb is érkeztünk, a doktornő elnézést kért, mert még voltak nála, „egy picinykét várni kell”.  Miután az előző ügyfél elégedetten távozott 9:10 kor hívott be a rendelőbe: hellyel kínál… kérdezi mi a gond… adjuk a leleteket… átolvassa… mondom neki legfőbb panaszom: fogyok.

Beszélgetünk… magyaráz… érthető példázatokat felhozva közlíti meg a dolgokat… Érdekes miért nem tudják ezt így az állami szférában dolgozók is elmondani? … Nagy a kontraszt… Talán nincs rá idejük? Amiket mond az nem idő kérdése…

Többek közt azt tanácsolja, mondjak le a húsételekről (érdekes, ezt már nem először hallom…) étkezési tanácsokat, tippeket ad… figyel rám, megvizsgál… nyomkodja a hasam… majd ajánl egy teakeveréket, eztán étrend-kiegészítőket… a feleségemnek felcsillant a szeme, végre történik valami… elmondja mi, mire jó… elrepült az idő… aztán összeszámolja a cuccost… 35 ezer…

Feleségem azt mondja, kérdezzem meg a papát is, ő meg addig elmegy a bankba.

OK. Elhoztuk, ígyhát oda tudom adni a papa leleteit is, szegénykének a prosztatájával van gondja… ja, ha az ember már elmúlt 70... Átolvassa azt is, ajánl még két doboz terméket, meg azt mondja, hogy az agyagpakolás, az segítene, elmondja hogyan, hova kell pakolni a papára hideg agyagot…

Arra gondolok, milyen jó, hogy ezt nem nekem javasolta, mert egyből azon járna az agyam, hogy nekem azért kéne az agyagpakolás, hogy szokjam a földet…

Visszaért a feleségem, 45ezer körüli összeget fizettünk, elégedetten távoztunk… közben már várt következő páciens.

A kocsiban kedvesem megkérdezte mi a véleményem, én visszakérdeztem: azt szeretnéd hallani, amit hallani szeretnél, vagy azt, amit gondolok? Persze az utóbbit…

Hát a természetem olyan amilyen, a termékeket kipróbáljuk, ha jók, akkor mindenképpen használnak, akkor is ha hiszek benne, és akkor is ha nem! És most irány Hajdúszoboszló!

János BARÁTOM otthon volt. Azt mondta a korházban az onkológián nincs mit keresnie. Az egyik vezető szakmunkás (merthogy az orvos is csak olyan szakmunkás, mint mi, csak ők mást tanultak) azt mondta neki, hogy kimetszenek majd a májából egy darabot, hogy megmondják honnan jött a rák… János nagyon türelmes, illedelmes, 78éves, bölcs, nyelvész tanárember, aki Angliában, egyetemen tanított. Úgy döntött, hogy őt ugyan ne metszegessék, csak azért, hogy megtudják honnan jött, így hát hazavitette magát mentővel…

Olyan jó volt vele beszélgetni, jót tett mind a kettőnknek. Erőt, mit erőt! Hitet adtunk egymásnak, és ami még ennél is fontosabb a BARÁTSÁG szeretettét. Rájöttem, nincs semmi különbség az egészséges, és a rákos ember közt, mindkettő meg fog halni, csak mi valahogy ezt már tudjuk, érezzük is.

MEMENO MORI