No, hát hol is kezdjem, talán ott, hogy a mai napomat szívesen elcseréltem volna egy olyan margitszigeti sétálós napra… egy szőke, kékszemű, minden tekintetben hozzám, illő aranyos csajszival, ehelyett kemoterápia… 7.05 kor mentem fel busszal és a 14:45-ösel jöttem haza. Borzasztó…

Kór-ház… Utálom… útáááááálom a tömeget, az embereket akik a méregre várnak, akik sietnek, akiknek nem mindegy, hogy ki a következő a sorban… Jaj Istenem nehogy lemaradjanak valamiről? Itt kérem? Ugyan már… Miről maradhatna le az ember? A méreg nem fogy el, meg nem fog attól senki tovább, többet jobban élni, hogy siet… vajon minek mérgezik itt még akkor egymást is az emberek? A legjobb az, amikor a szomszédom szomszédjának is ez volt… és jönnek egymásnak a jó tanácsok… na meg, hogy az interneten olvastam… erre azért felkaptam a fejem, az internet… jaj… mondtam, hogy csókolom, holnap készítek egy oldalt,ami arról fog szólni, hogy Petőfi egy férfi ruhába öltöztetett nő volt… akkor azt is elhiszi? Merthogy a neten van? Szelektálni kéne…

Mondjuk az jó volt, ahogy egy doktornő beragyogta egy pillanatra az ottani szürke valóságot, csak annyit mondott a folyosón, hogy olvasta a blogomat, és megismert a képem alapján… ez kimondottan jól esett.

A méreg már kevésbé… Mindegy lefolyt az is.

Hogy miért volt már megint erre szükség? Hm hm hm szarabb lett a CT-m a "doki" vagyis a főorvos úr úgy látja jónak. Előzzük meg a bajt… Érdekes egy közvetlen ember… azt mondja kint a folyóson az egyik beteg, hogy csak odaadom ezt a papírt a Józsinak… én meg csak annyit jegyeztem meg, hogy én viszont szeretnék majd beszélni, a főorvos úrral… 

A végén másképp lett, ő beszélgetett, én meg megkaptam a papíromat a kemóra, merthogy sietnie kellett vizitre… a nagyság átka… Gőzöm sincs, hogy milyen tuti anyagot kapok… De az biztos, hogy kell, ő a szakember. A munkadarab nem beszél, ha azt mondja: „kell!”, hát kell, „diktál a beteg írja a doktor?” Ez bagolynak sem ment valami jól…

A fene ezt a rohadt szappanos vizet… most azt számolgatom hány-ingerem-van…