Szombaton kis családom hazament Somlóra a szőlőbe dolgozni, lefestették a kordonoszlopokat. Így egyedül lettem volna itthon, ha nem mentem volna el a bazilikába... De elmentem! Templom – őrködtem egy keveset.

Szeretem a templom hűvös csöndjét. Az altemplom bejáratánál ültem, és néztem a járókelőket.
Mögöttem kripta, előttem az élet.

Elég sok érdeklődő volt, többen mondták „ritkán van nyitva”. Persze a vasajtó legtöbbször zárva van, nincs elég ember… de bármikor kinyitnák, megmutatnák a kiváncsiaknak, csak szólni, kérni kéne. Esetleg templomba járni? Ismerni a bibliát? Máté 7:7 ^„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”

El vagyunk kényelmesedve, kultúrát kérni? Ugyan már! Jé nyitva az ajtó, nahát ott ül valaki, no akkor bemegyek, de jó nincs belépődíj… Nahát, milyen érdekes dolgokat mond…

Furcsa, hogy mennyire nincsenek tisztában a Fehérváriak a múltjukkal, pedig ősi város, amit többször leromboltak, kifosztottak a várfalakat elbontották, elhordták. Mára már csak romok maradtak meg. Ősi kövek. Hú ha ezek beszélni tudnának! Talán elmondanák a mostaniaknak, hogy milyen volt itt a koronázó székesfővárosban az élet.

A Fehérvárnak alig maradt valamije… Az egyetlen épen megmaradt királysírt is elhordták, III Béla és felesége testét elvitték Peste és a Mátyás templomban temették újra. A királysírban talált ékszereket szintén Pestre vitték a múzeumba… 

És tényleg a Fehérvárnak szinte csak a kövek maradtak, de az is milyen érdekesé, izgalmassá tud válni. Milyen megdöbbentő látvány tud lenni egy vörös-márványlap, amin III. Béla lovagkirályunk testének elmosódott lenyomata látható. Jó volt ráébreszteni egy-két embert, a múltra, az elmúlásra… és igen a kriptában az elmúlást látva az emberek fogékonyabbak a hitre is. "Látjátok feleim szümtükkel mik vogy muk"… Látni és láttatni úgy éreztem ez volt a munkám szombaton. 

Amikor éppen nem jött senki, és már üldögélne sem bírtam, akkor hátramentem és olvasgattam a sírfeliratokat, vajon kik azok akik itt az altemplomban nyugszanak? Mállik a sírfelirat egy idő után minden az enyészeté. Minden elmúlik. Itt aztán tényleg igaz, hogy Memento Mori és akkor jött a gondolat, hogy felmérjem kik is nyugszanak itt. Ma hétfő délelőtt elkértem Imre atyától az altemplom kulcsát és elkezdtem lefényképezni a sírfeliratokat…