Van aki eltűnik hirtelen, mint erdőben a vadnyom… én meg azt hiszem elfogyok hirtelen, mint haldoklóból a remény… félek… és ezért úgy tűnik, fogy a lelkem is… de nem hagyom magam! Küzdök! Térden állva kapaszkodom, hogy elérjem az Istent. Így a lelkem hitben megerősödik, csak a testem, az bizony gyenge… Mínusz húsz kilónál tarok…
Amióta tanítok ez az első olyan szeptember, hogy nem állok a katedrán… ez megvisel, (de hát most más a program...)
A héten csütörtökön vérvétel, a jövő héten megint kemo, a doki azt mondta lehet átállunk (ő is?) tablettára, az hatékonyabb… hogy mit értett ez alatt? Hatékonyabb? A „szappanos víz” (csak én hívom így, mert habzik), amit a vénámba csepegtetnek nem elég hatékony?
A hétvégén elutazunk Egerbe Dr. Petrik Marina orvos-természetgyógyászhoz…
A feleségem rábeszélt megint a tutira J … kíváncsi vagyok…
Azért az igazat is megvallom, csak azért egyeztem bele, egri útba, mert „nem messze” él az egyetlen BARÁTOM, nyugdíjas kollegám, a feleségével, és őket fogom meglátogatni. (Ez a nem messze azért érdemelte ki az idézőjelet, mert mi ugye Fehérváron lakunk Eger az nincs a szomszédban, de ha egyszer már ott vagyunk onnan csak egy ugrás Hajdúszoboszló… ahol a BARÁTOM lakik.)
A múltkor felhívtam és megkérdeztem: hogy van? Azt mondta, hogy májrákot állapítottak meg nála… Borzasztó, nem tud enni, és aludni sem, már tíz napja… nagyon le volt törve, megviseli az élet.
Jót fog tenni mindkettőnken egy baráti kézszorítás, ölelés. Az ilyesmi erőt ad Neki is, nekem is hisz a szeretet az egyetlen, amiből akármennyit ad az ember sosem fogy el, hanem csak több lesz.
Utolsó kommentek