Ilyenkor kemó környékén mindig érzékenyebb a lelkem.

Fekszem az ágyon. Nézek ki a fejemből. Elmélkedem az élet nagy dolgain. A szél néha-néha meglibbenti a függönyt. Rájöttem, szerelmet látok. Nem a szél, és nem is a függöny az, hanem a libbentésben, a lebegés! Csodaszép!

Feleségem becsukta az ablakot. - "Nem jó ha huzatban vagy." - mondta.

Nem értette miért lett könnyes a szemem…