Másnap (azt hiszem pénteken) kivették a katétert, és adtak egy kacsát… mondtam, hogy én abba soha… az embernek megvannak a rigolyái másfél éves korom óta szobatiszta vagyok azóta állva vizelek… nem is tudom miből gondolják, hogy 38és fél év megszokását akarattal olyan könnyű legyőzni… nem is ment… ideges és feszült voltam mindenkit ugráltattam… szegény feleségem, nem is tudom hogy tudott elviselni. A vége az lett, hogy segítetek felállni, kezembe nyomták a kacsát, mindenkit kiküldtem és nagy kínok közepette pisiltem egy véreset… a következőnél már ki tudtam vánszorogni a klotyóra… este lefürdettek, mert fürödni azt ugye kell „a tisztaság fél egészség” nem volt szivacsom. Nem tudtam felkelni… hát lefürdettek úgy, de úgy szégyenletem magam…

Borzasztó ez a kiszolgáltatottság, hogy csengetni kell,ha vécére szeretne menni az ember, mert ki kell kötni az infúziót… fürdetés után vacogtam fáztam minden bajom volt arra eszméltem, hogy feszit a hólyagom… csengettem nem jött senki… csengettem többször végre jött a nővér. Felemelte a hangját, hogy ne türelmetlenkedjek, meg hogy rajtam kívül még 26-an vannak… különben is ott a kacsa… kezdtem volna magyarázkodni, hogy nézze asszonyom… na ezt nem kellett volna, „én magának nem vagyok az asszonya!” Hát tényleg nem, nem is tudom, miért vitáztam ott abban a helyzetben… az ember próbál ragaszkodni a büszkeségéhez, vagy nem is tudom minek nevezzem? Talán méltóság?

Talán azért mert nem tudtam másként telik az idő ágyban fekve, betegen, mint egészségesen dolgozva… mert kemény munka ám a nővéreké… nem tudnám elvégezni a felét sem…

Másnap már felkeltem, egyedül lemosakodtam, és igyekeztem türelmesebb lenni. Az orromba belevarrt cső nagyon idegesített, ráadásul a prof azt mondta, hogy napjában többször fejjem meg… ezt úgy kell elképzelni, hogy lóg a cső… és van bent egy kb. 20 centis gumicső toldás, amit ha összenyom az ember szép nyugodtan váltott kézzel egymás után, akkor felszippantja a váladékot, ami a cső végén lévő zacsiba folyik…

A másik amivel foglalatoskodtam még az a kesztyűzés egy gumikesztyűt kellett felfújnom napjában többször is… a tüdőm miatt (bár alapból átúszom víz alatt az 50 méters medencét, de ez itt most más helyzet) fújkáltam is ahogy kell, szét is durrant nem is egy… Orsi készített nekem egy olyant amire egy mosolygós arcot rajzolt…

Szóval a szombat is eltelt. Megtanultam , hogy a nővérkéknek nővérke megszólítás dukál, nem szeretik a hölgyem, asszonyom, vagy kisasszony megszólítást… igyekeztem megjegyezni a keresztneveket…